Róbert, a zsémbes lovag

Róbert a lovag irigykedve nézte az autókat a varázsszőnyegéről.

-     Jó nekik! – gondolta, miközben az égre tekintett. – Ők nem áznak meg! Nincs olyan ember, aki megázott volna egy autóban! Követelem a királytól, hogy nekem is lehessen!

Ebből biztosan sejtitek már, hogy Róbert nem túl vidám ember. Olyan zsémbes, olyan mogorva, hogy ha rossz kedve van, betömi az éneklő szökőkút száját, aki délután a gyerekeknek szokott dalolni. Viszont most sietnie kellett, mert a király fontos ügyben hívta. Ő pedig mérgesen fújtatva ment, miközben eleredt az eső, de ő ment tovább szitkozódva. Mikor odaért, a hercegnő és a király várta. Rögtön megenyhült a hercegnő láttán, mivel nagyon szerette őt, de ettől még haragudott a királyra. El is kezdte sorolni neki a problémáit:

-     Torkig vagyok! - mondta Róbert. - Elegem van, hogy mindig elküldesz valamiért, utána hirtelen meggondolod magad és visszahívsz, én meg utazhatok egész nap! A varázsszőnyeg! Azt is utálom! Autót szeretnék, mert a varázsszőnyegen vagy megázok, vagy rám tűz a nap, télen meg megfagyok! - és csak sorolta, sorolta.

A király végighallgatta, majd miután a lovag elcsendesedett, így szólt:

-     Rendben Róbert. Megkapod amire vágysz. Adok neked autót, kastélyt és aranyat, de előbb válaszolnod kell egy kérdésre. Felelj hát fiam. Mi az?

Repül, de szárnya nincs,

varázslatosabb, mint holmi kincs.

Nem kell neki energia,

mert hajtja a mágia.

Nem zavarja forgalom,

praktikus az utadon.

A lovag tűnődött, gondolkodott és hirtelen eszébe jutott: a varázsszőnyeg nagyon is jó!

-     Uram, inkább elutasítom az ajánlatodat az autóval kapcsolatban. A királylányt viszont feleségemül kérném, ha ő is szeretné. Ugyanis nem kell nekem se drága kincs, se fényűző palota, ha őt megkapom, nekem mindenem meglesz az életemben, amit szeretnék.

A király lányára nézett.

-     Akarsz-e hozzámenni leányom?

-     Igen édesapám, szeretnék!

-     Rendben fiam, megkapod a kezét, de a kérdésemre elárulod a választ nekem?

-     Hogyne, uram. A kérdésedre a válasz: a varázsszőnyeg!

-     Jól mondod fiam. Hát akkor ásó, kapa, nagyharang válasszon el titeket!

A hercegnő mosolygott. Róbert is somolygott. Életében először. Innentől fogva örökké boldog volt.

A lakodalmat egy hét múlva rendezték meg. Három nap, három éjjel mulattak, s máig is élnek, ha meg nem haltak.