A koldus mosolya

Sziasztok! Elkezdődött a nyolcosztályos gimi és az egyik feladatunk az volt, hogy írjunk fogalmazást a megadott szavakból. Én egy mesét írtam, amit most megosztok veletek. Remélem tetszik! Jó olvasást! 😊

Egyszer egy régész elment, hogy régi érmék után kutasson. Egyet sem talált, de rálelt Mátyás király egyik kincsére. Gondolkozott, hogy mit csináljon az ősi tárggyal, ám ekkor szembejött vele egy idős ember. Látszott a ruházatán, hogy nincs neki sok pénze. A régész féltve dugta el a kincsét, de az öreg koldus azt mondta:

-      Nem kell a csecsebecséd, ám ha ideadod, jó szívvel fogsz hazamenni!

-      Mit tudnál te nekem adni? – nevetett gúnyosan a régész. – Hiszen neked nincsen semmid!

Az öreg elmosolyodott, majd szótlanul elment.

A kutató nem tudta elfelejteni azt a mosolyt. Éjszakánként csak forgolódott, amikor lehunyta a szemét, mindig a koldust látta maga előtt. Napközben is az idős ember és a mosolya járt a fejében. A régész egyre ingerültebb lett, mindenkivel veszekedett, kiabált. Egyik nap, egy nagy vitatkozás után bement a házában berendezett irodájába.

-      Miért történik ez velem? – gondolkodott mérgesen. - Miért vagyok ilyen balszerencsés?

Folyton-folyvást törte a fejét és ekkor hirtelen eszébe jutott: ennek az egész kalamajkának az okozója az öreg koldus! Mindig ő járt a fejében, ezért lett ennyire ideges! Nem is! – morfondírozott a régész. – Megátkozott! Nem is szegény ember hanem varázsló!

Elment arra a helyre ahol a kincset találta. Az idős ember egy vékony, szakadt takaróba burkolózva ült.

-      Kérlek, fossz meg az átoktól! - könyörgött a kutató.

-      Csak akkor, ha uraságod ideadja a kincset!

A régész sóhajtva odaadta. A koldus mosolygott.

-      Elárulom neked: nem volt semmilyen átok. Az, amit te varázslatnak hittél, valójában a lelkiismereted volt.

A régész utána mindenkitől bocsánatot kért akivel az utóbbi időben goromba volt és ettől fogva, bár ha néha nehezére esett, az összes emberrel kedves volt.

Izzi